Érzékelők: a tűzvédelemben a legnagyobb hangsúlyt a megelőzésre, illetve a tűz korai észlelésére kell fordítani. Mindig a védeni kívánt helyiség funkciója és a környezeti tényezők alapján kell kiválasztani a megfelelő érzékelő típust. A Multi Alarm Zrt. szakemberei a helyszín felmérésekor segítenek kiválasztani azt az érzékelő típust, amely az adott védendő helyiségben a tűz legkorábbi szakaszában biztosít jelzést, és a legkevesebb téves riasztást generálja, valamint a kiválasztott érzékelők helyét és számát is meghatározzák. Az érzékelők általában egy tűzjelző rendszer részeit képezik; csatlakoztathatók tűzközponthoz, illetve esetenként vagyonvédelmi rendszerekhez is.

Az érzékelők típusai:

• füstérzékelő ( ionizációs, optikai, aspirációs, vagy ezek kombinációja),
• lángérzékelő (ultraviola, infravörös),
• hőérzékelő (hőmaximum és hősebesség érzékelő) és
• kombinált érzékelő (hő- és füstérzékelés egyben).
  

Tűzjelző központok: feladatuk a hozzájuk csatlakozó automatikus érzékelők és kézi jelzésadók által szolgáltatott információk feldolgozása, kiértékelése és a vezérlések elvégzése, valamint mindezekről a felhasználó informálása. (Vezérlések: hang- fényjelzők beindítása, lift tűzeseti vezérlése, komfort légtechnikai egységek és/vagy hő és füstelvezető berendezések vezérlése, tűzzáró ajtók zárása, vészkijáratok nyitása stb.)

A tűzjelző központok típusai:

• hagyományos ( a jelzések egyedileg nem azonosíthatók, kevéssé költséges),
• hagyományos címezhető (a jelzések érzékelőnként azonosíthatók; a tűzjelzés tényéről az érzékelők döntenek és jelzik a központ felé), illetve
• analóg intelligens rendszerek (a programozott intelligencia dönt az érzékelőtől kapott mérési adatok alapján).
  

Jelzésadók, egyéb:

• hang-és fényjelzők (sziréna, villogó),
• kézi jelzésadók és
• kiegészítő eszközök.

Felépítésüket tekintve a tűzjelző rendszerek tűzjelző központból, automatikus érzékelőkből, kézi jelzésadókból, és jelzőeszközökből (hangjelzők, fényjelzők, és hang- fényjelzők) állnak.

A tűzjelző központ a hozzá csatlakozó automatikus érzékelők, és kézi jelzésadók által szolgáltatott információkat feldolgozza, kiértékeli, és szükség esetén parancsot küld a megfelelő folyamatok beindítására (hang- és fényjelző eszközök bekapcsolása, liftvezérlés, légtechnikai egységek, és/vagy hő- és füstelvezető berendezések vezérlése).

A tűz érzékelésére többféle megoldás létezik:

A füstérzékelő (ami lehet ionizációs, optikai, aspirációs, vagy ezek kombinációja) már korai szakaszában érzékeli a tüzet.

Az optikai füstérzékelő: benne egy infravörös fényt kibocsátó adó, és egy azt érzékelni képes vevő van elhelyezve úgy, hogy normál körülmények között az adó nem látja a vevőt. Tűz esetén a kamrába jutó füstrészecskéken az infravörös fény irányt változtat, és a vevőbe jut. Ekkor az érzékelő riasztás jelzést küld a tűzjelző központnak.

A hőérzékelő: valamely anyagtulajdonság hő hatására fellépő változásán alapul. Az érzékelő lehet hősebesség, vagy hőmaximum érzékelő, illetve létezik ezek kombinációja is. A hősebesség érzékelők egységnyi idő alatt történő meghatározott hőmérsékletváltozás esetén riasztás jelzést küldenek a tűzjelző központ felé. A hőmaximum érzékelők az előre beállított küszöbhőmérséklet elérésekor küldenek riasztás jelzést a tűzjelző központnak.

A lángérzékelő: a látható fénynél nagyobb, vagy kisebb hullámhosszú sugarak az érzékelőben fizikai paraméterváltozást okoznak. A megváltozott paraméter hatására az érzékelő riasztás jelzést generál a tűzjelző központ felé.